Napok óta kínoz egy fájó látomás,
fenyegetõ jelen, a múltnak tartozás
Cigarettád füstje, látni szürke köd,
tekinteted bamba, fáradt, meggyötört
Imádkozom érted, hogy egyszer rátalálj,
a valóság elvakít, mintha láttam volna már
Túl erõs a fény, én érzem meghalok,
csalódással fûtött, lomha tegnapok
Vigasz nélkül alvott, hûvös éjszakák,
paksaméta jelen, önkínvallatás

/1992/

A harangok másokért szólnak

Rám borult a sötét homályosan látok
a nap szemén úgy látszik képzõdik a hályog
olcsó az élet, de így sem veszi senki,
a háborúkat többé nem kehet feledni

A harangok másokért szólnak,
a gépek már nem zakatolnak,
megállni látszik a rút idõ

Meggyötört arcod megannyi ránca
a föld színeinek fényorgiája
lankadó lelkek sírva faggatnak,
felteszik a kérdést, reményt hol adnak
zsibbadt agyak mélyén nyugtalan álmok
fenyegetõ árnyak, a zilált földet látod
nyílt vizek tükrén halott sirályok
testüket nyaldossák habos hullámok
a nedvesség fokán elrepült élet
vigyél a partra, úgy érzem félek
Felperzselt földön csupasz fa zizeg,
maradj velem, én már csak neked hiszek
Hamis zokogás, szemérmes sikoly,
rohanj tovább, õ nem áldozat volt,
Régóta várlak, több órát késtél,
oltsd el a lámpát, bajt hozhat ránk még

Az arcokon fekete fátyol,
készülj a végre, feledtet a mámor
érezd a túlvilág illatát

Megsárgult fénykép, hagyd el a múltat,
a jelenvilágból majd kerítesz újat,
kozmikus erõ markolja tested,
ne kérdezz semmit - légy engedelmes
nem számít már, hogy szende vagy bátor,
együtt lépünk ki e gonosz világból
lényed a lélek, megszûnik tested,
új dimenzióban, többet nem veszthetsz,
halotti lepel, világi sóhaj,
egy maroknyi föld most a koporsón koppan,
megannyi lét most leáldozóban.

A harangok másokért szólnak,
a gépek már nem zakatolnak,
megállni látszik a rút idõ
(1994)

Itt vagyok

Itt vagyok,
még itt vagyok...
Fagyott keserûség
lomha arcomon
Lelkem életre
kárhozott,
Végzetem
ölébõl eldobott
Kegyelem,
kegyelmezz meg nekem,
Szívembõl
szálljon el a félelem
Örökös küzdelem
feladnám,
de nem merem
De ha egyszer,
valóban megteszem
kérlek bûnöm
bocsásd meg énnekem
De úgy is,
úgy is megteszem
Izzó lánggal boríts be végtelen.
végtelen
végtelen

nem------------------------------
*
kettétépett perspektíva
rabiga a jelen
---------------------------------
hol rontottam el…

mondd meg, hol rontottam el?
hol vagyok?
hol vagyok?-------------------

/1992/

A város éjjeli fényei

Az ember tudom, ha fáradt
mindig egy könnyebb utat választ
sokszor vállat vonunk a mának,
míg egyszer rákerülünk az élet
feketelistájára

Nézem a fényeket éjjel
erõm elhagyott érzem,
rideg, fagyos az este
és én jól tudom, hogy egyszer tényleg
örök lesz az éj

Nem azért teremtetett a lélek,
hogy az ördögnek adjuk cserébe
a folyvást gyûlõ gondok
a kivédhetetlen kínzó bajok
orvoslásáért

Sötétben lézeng a város,
látszólag senki sem sáros,
nyugodtnak tûnik az éjjel,
ám a gyûlölet izzó lángja
még mindenkiben él

Nézem a fényeket éjjel
erõm elhagyott érzem,
rideg fagyos az este
és én jól tudom, hogy egyszer tényleg
örök lesz az éj

/1993/

Kisülés

Azt mondtad, sosem féltél,
mielõtt megismertél
Engem,
Engem
Azt hiszem, megérdemlem,
mivel hogy megszülettem
a létet,
hogy élek
Hallgass, ne szólj kérlek!
Szavak nélkül értem, már
Amúgy is
Úgy is
A tenger a Napba száradt
nyoma sincs az óceánnak
Vége
Vége
Így könnyû, Te nem találgatsz
Nálad soha nem hibáznak a
Tények
Félek
Aludd ki, menj haza
Ha úgy érzed, hogy zavarnak
A fények
A fények
Most, hogy mondod, én is félek
Kísérj át a sötétségen
Kérlek,
Úgy kérlek 

Ne legyen van, ha nincs
Ami van, ne legyen volt
s ami lesz, egyáltalán ne is legyen

Nem lehet most, ha sosem volt
Ez a jelen majd nem lehet múlt
A jövõ pedig egyáltalán nem is létezhet

/1996/

Ember

Ember - hús és vér
Ember - hús-vér
Ember - csont és bõr
Ember - egyedül múlt nélkül
egyedül múlt nélkül
értelemmel, ami szétesik
testtel, ami szétbomlik

Lehet, hogy igaz,
lehet, hogy hazugság
Nem vagyunk egyformák,
Mindent másképpen élünk át

/1997/

Létezés=szükségszerûség

Minden csak fáradozás:
hogy tovább juss,
hogy fel juss,
hogy elõbbre juss-
hiábavaló.

Törekvéseid bukása,
a tovább jutásban,
fel jutásba,
elõbbre jutásban-
szánalmas, de egyben szórakoztató...,
hisz' ma valamivel agyon kell ütni a reád kiszabott idõt.

Létezés:
szükségszerûség
A lényeg:
az esetlegesség

Nincsenek célok,
elhagy az erõ
Remélni kevés,
elfogy az idõ

Éjjel és nappal,
éjjel és nappal
és ez így megy szakadatlan éjjel nappal
a végtelenségig

Megint egy éjjel,
s megint egy nappal
soha nem kezdhetjük már tiszta lappal,
ami késik, az nem múlik,
ami múlik, az nem késik.

Nincsenek célok,
elhagy az erõ
Remélni kevés,
elfogy az idõ

Éjjel és nappal,
éjjel és nappal
és ez így megy szakadatlan éjjel nappal
a végtelenségig - a végtelenségig

Megint egy éjjel,
s megint egy nappal
soha nem kezdhetjük már tiszta lappal,
ami késik, az nem múlik,
ami múlik, az nem késik - az nem késik.
(1997)

Ott akarok lenni

Ott akarok lenni, mikor dermedségbe merül a világ
Hol a néma szobrok védik a közöny pallosát
Igen, ott akarok lenni, ahol nem jár már a fény
Ahol nem borzolt kedélyt az elvakult remény
Ott akarok lenni, mikor dermedségbe merül a világ

/1997/

Közelednek az ünnepek

Egyedül, mindig egyedül
egyedül, te és a magány
a dolgok egyre sûrûsödnek
most érzed csak igazán

Közelednek,
egyre közelednek
Közelednek
az ünnepek

Rendben van, minden rendben van
látszólag minden, minden rendben van
Rendben van, minden rendben van
kívülrõl minden, minden rendben van

Közelednek,
egyre közelednek
Közelednek
az ünnepek

Egyedül, mindig egyedül
egyedül, te és a magány
a dolgok egyre sûrûsödnek,
most érzed csak igazán

Rideg sínpár, sûrû acél
hidegebbek a reggelek
Közelednek, egyre közelednek,
Közelednek az ünnepek

Rideg sínpár, sûrû acél
hidegebbek a reggelek
Közelednek, egyre közelednek,
Közelednek, a kerekek ...

(1996)

Amorf

Amorf, szinte kivehetetlen
Amorf ismeretlen állati tetem
Amorf talán egy új faj

Amorf
különös
Amorf

Amorf az emberek körbe fonódnak
Amorf az arcokon iszony és undor
Amorf ismeretlen állati tetem
Amorf lám, mit rejt a tó

Honnan származott?
tán' eddig is velünk élt?
Iszonytató, ahogy
kisugározza az elmúlás végleheletét

Amorf ismeretlen holttest
a tóban
Amorf a végzetet hozza
Amorf félek magával ránt

Amorf Amorf

/1997/

Hirtelen halál

Terjedelmes vérzés a nyálkahártya alatt
Megragadási nyomok a karon.
Széttépett ruházat, megragadási nyomok a combon
Harapási nyomok a hason
Vérfreccsenés, hullafoltok, rendkívüli halál
Önkezû nyakmetszés - többszöri próbálkozás
Önkezû karmetszés - sikeres próbálkozás
Idegenkezû nyakmetszés,
védekezési metszett sérülések
Vágási sérülés a hajas fejbõrön,
botütés nyoma az arcon
hámhorzsolás, hámzászlócskákkal,
bõr alatti vérgyülem
Benyomatos darabos koponyacsonttörés, pókhálótörés a koponyán
Kockakövezet lenyomata a mellkas bõrén,
magasból zuhanáskor
Talpfacsavar lenyomata a bõrön vonatgázoláskor
gépjármû áthaladási nyoma a felsõ végtagon
Beékelõdött sörét az arcon, robbanás okozta sebek

Gégevizenyõ, alátétes akasztás
zsinegelés, körömnyomok a nyak bõrén
vízbefulladás után mosónõbõr a kézen
habgomba a száj- és az orrnyílásban.
Homokba fulladás. Idegen anyag a légcsõben.
I és II. fokú égés a bõrön, III. fokú égés
a felsõ végtagon
Bõrégés forrázás következtében
gladiátortartás
Füstbelehelés, szarkaláb rajzolat a szem körül
Áramjegyek, villámrajzolat a mellkason
gyermekölés zsinegeléssel, gyemekölés a száj kitömésével

Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál
Hirtelen halál
Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál
Halál

/1997/

Megfagyott szavak tükrében

A percek nekem száz évként múlnak el
Tudom érzem õt, a jövõt
· hatodik nem létezõ birodalom

Visznek, te még nem látsz, hisz' élsz,
te élsz, s még félsz

Fellobbanó sortûz a lélek egén
sápadt arcom fénye, már nem az enyém,
tudom érzed, tudom hallod, tudom látod,
a szó megfagy, hogy ha elmész
hogy ha itt hagysz, én azt
nem élem túl

Pár perc nekem száz évként múlik ell
Tudom érzem õt, a jövõt
· hatodik nem létezõ birodalom

Visznek, te még nem látsz, hisz' élsz,
te élsz, s még félsz

Fellobbanó sortûz a lélek egén
sápadt arcom fénye, már nem az enyém,
tudom érzed, tudom hallod, tudom látod,
a szó megfagy, hogy ha elmész
hogy ha itt hagysz, én azt
nem élem túl

/1992/

Mondd meg neki

Megmondhatod neki, most menj!
megmondhatod neki, mondd meg!

Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- senki nem hiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Nem mondhatom meg,
hogy mit mondtak s, hogy lesz ez…

Nem tudom a nevem - hol vagy?
remeg mindkét kezem - holt vagy?!
Nem tudom a nevem - hol vagy?
remeg mindkét kezem - holt vagy?!

Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- senki nem hiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mert nem mondhatom meg,
- hogy mit mondtak s, hogy lesz ez…

Megszűnik a jelen - nincs ma
eltűnik a tegnap - holnap
Megszűnik a jelen - nincs ma
eltűnik a tegnap - holnap

Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- senki nem hiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mert nem mondhatom meg,
- hogy mit mondtak s, hogy lesz ez!

Megmondhatod neki, most menj!
megmondhatod neki, mondd meg!
Megmondhatod neki, most menj!
megmondhatod neki, mondd meg!

Mondd meg neki, mondd meg neki
- talán elhiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- senki nem hiszi,
Mondd meg neki, mondd meg neki
- senki nem hiszi, hogy
Nem mondhatom meg,
hogy mit mondtak s, hogy lesz ez…

/1992/

Télen születtek

Valóság / képzelet
nincsen különbség
rettegett ómen
a téli születés,
valós vagy képzeleg?
õ sem tudja már
erõnlét-kábulat,
homályos határ

Tört életek
meghasadt elmék
zárt különvilág
összedõlt eszmény

Merev mozdulatok
érzékcsalódás
Barátságtalan,
idegen világ
Beépített jelfogók,
célsugárnyaláb
gondolatait
befolyásolják

Tört életek
meghasadt elmék
zárt különvilág
összedõlt eszmény

Képzeletbeli,
másvilági lét
nincs ebbõl kiút,
örök rettegés
Alaptalan inger,
valós szenvedés
Hitvány megoldás
a kiközösítés

Tört életek
meghasadt elmék
zárt különvilág
összedõlt eszmény

Tört életek
meghasadt elmék
zárt különvilág
összedõlt eszmény
(1996)

Sejtemlékezet

Én hallom a halált,
amint halmokba hullaszt-
megtelik a kín-visszhangos hangár

A feltépett sebek
nem felejtenek
Mûködik a sejtemlékezet !
Nem nyugszik a sejtemlékezet:
a programozott sejthalál !

hányavet a haragos föld
hengerget,
hasogat
és vibrál
Hatástalan minden gyógyír, már hajszálvékony,
hajszálvékony a hám
Orvul morajló, rettenetes vészjósló hangorkán, és nem
nyugszik addig, míg el nem temet,
míg a hangaföld végleg magába nem zár.
vészjósló hangorkán

A beforratlan hegek nem felejtenek,
dolgozik a sejtemlékezet!
Amit hátrahagy a méreg:
programozott sejthalál!

Hatástalan,
csak látszólagos gyógyír,
ideiglenes, hártyavékony védõ-hám

H ánydel-vesdel módon konstruált szervezet,
õrületbe kerget az elvonás,
kietlenség, kiúttalanság
Nyomasztó hiány
Nyomasztó hiány
Stagnáló tünetek - nyomasztó hiány
(1997)

Vissza a valósághoz!

Fáradt a föld
vibrál a kétkedés
az álmokból szõtt jövõképpel
nehéz az ébredés
a realitás félredobva,
erõre kaptak a vágyak
az agyak mélyén ismét védnek
a rejtek adó árnyak

Gondolkozz józanul
ne higgyél most másnak
védd magad, ne dõlj be
a hamis csillogásnak

Beteg a föld
iszonyú küszködés
az otthontalan tengõdésben
teher már a létezés
a nagyvárosi forgatagban
rohanva élünk a mának
másodpercnyi emlékmû
a biztos elmúlásnak

Gondolkozz józanul
ne higgyél most másnak
védd magad, ne dõlj be
a hamis csillogásnak

Õrült világ
ne keresd értelmét
a bennünk élõ félelem,
megszülte rút gyermekét,
* megrészegült táncot jár,
hisz' lelkünk felé szabad az út,
az absztinensek nemzedéke
újra italért nyúl

Gondolkozz józanul
ne higgyél mst másnak
védd magad, ne dõlj be
a hamis csillogásnak

/1995/
..................................

<<< vissza